2018. május 8., kedd

6.rész

"Már nem vagyunk gyerekek"
Teljesen meglepett, hogy Yuri első barátnője az én barátnőm húga. Mondjuk Yuna-chan eléggé hasonlít Hirona-ra, mindketten nagyon szépek. Hirona viszont láthatólag nem volt feldobva a hírtől.
- Hirona-chan, nem tetszik neked, hogy Yuna meg én együtt vagyunk? - törte meg Yuri a csendet.
- Még szép, hogy nem. Te a barátom öccse vagy és Yuna még túl fiatal ahhoz, hogy barátja legyen!
- Már miért lenne az? Talán te nem ennyi idősen jöttél össze azzal a tahóval, aki összetörte a szívedet? Miért lenne baj, ha a húgodnak lenne valakije aki szereti őt. Az öcsém nem rossz ember, ha erre céloztál.
- Én nem ezt mondtam, de nem akarom, hogy az ő szívét is összetörjék!
- Tudod mit? Veled nem lehet beszélgetni, mert egy jó érvet sem tudsz felhozni, miért ne járhatna az öcsém a húgoddal. Csak fújod a hülyeségedet, erre nem vagyok kíváncsi! - fogtam magam és kiviharzottam, a házból.
- Ryohei, most hová mész? - jött utánam Hirona.
- Kiszellőztetem a fejem, te pedig inkább gondolkozz, mielőtt beszélsz! - azzal már el is mentem. Teljesen mindegy volt nekem hovámegyek, csak ki akartam szellőztetni a fejem. Nem hiszem el, hogy Hirona képes rosszat gondolni az öcsémről. Pedig tudja ő is, hogy Yuri nem lenne képes megbántani a húgát. Ahogy sétálgattam, mindenhol boldog párokat láttam gyerekekkel együtt. Vajon nekem lesznek majd valaha is gyerekeim? Kit áltatok, hiszen abban sem vagyok biztos, hogy megmaradok, így nem gondolkodhatok ilyesmiken. Számomra a boldog család feleséggel és gyerekkel lehetetlennek tűnik. Közben eszembe jutott, hogy kellene írnom egy bakancslistát azokról a dolgokról, amiket még meg kellene csinálnom. Mondjuk éttermi szakács lenni, de ami a legfontosabb, hogy feleségül vegyem Hirona-t és szülessen egy közös fiúnk vagy lányunk. Az lenne számomra az igazi boldogság. A táskámban volt toll és papír, egy nekidőltem egy fának és elkezdtem írni, ami az eszembe jutott. Elég sok mindent sikerült összeszednem, már csak meg kellene valósítanom őket valahogy. Miután elégnek éreztem a listán szereplő dolgokat, indultam is vissza a házhoz...Pontosabban indultam volna, de félúton elkezdett erőteljesen vérezni az orrom és kezdtem egyre jobban elgyengülni, míg végül beállt nálam a teljes képszakadás.
Mikor felébredtem, már a kórházban voltam, Hirona pedig ott ült mellettem és a szemei vörösek voltak, feltételezem a sírástól.
- Mi történt? - nyöszörögtem és igyekeztem felkelni, de túlságosan gyenge voltam hozzá.
- Te teljesen megbolondultál? Tudod, hogy aggódtunk miattad? Ha nem találtunk volna meg, még az is lehet, hogy meghaltál volna! - kiabált rám, miközben láttam, hogy a szeméből potyognak a könnyek. Nem akartam, hogy sírjon, azt meg végképp nem, hogy aggódjon értem, elvégre ahogy látja még élek. Eszembe jutott a délután történtek, ezért a másik oldalamra fordultam, miközben ügyet sem vetettem rá. - Ryohei, mondj már valamit! - igyekezett megnyugtatni magát, nem sok sikerrel. Nem figyeltem rá, de az egyik kezem reflexszerűen az arcán termett és letörölte a szeméből a könnycseppeket. Bármennyire is haragszom rá, attól még nagyon szeretem őt. Viszont rá kell döbbentenem arra, hogy nem minden ember egyforma, ahogyan azt ő hiszi és ha ehhez hallgatással kell őt büntetnem, akkor megteszem. - Akkor azt hiszem majd később visszajövök, ha lecsöpögött az infúzió! Szomorúan felállt, majd kisétált a szobámból. Én gyorsan a zsebébe csúsztattam a listámat, hátha észreveszi és elolvassa. Szeretném ha látná, hogy a történtek ellenére is nagyon szeretem őt. Nem telt el még tíz perc se, mikor Hirona vörösre duzzadt szemekkel rontott be a szobámba. Kiszálltam az ágyból, ő pedig a karjaimba vetette magát és hangosan zokogni kezdett.
- Elég, ne sírj már! - simogattam a hátát, de ő csak sírt tovább.
- Nem akarlak elveszíteni Ryohei, nem tudnám elviselni ha nem vagy velem! - kicsit eltoltam magamtól és a homlokomat az övének döntöttem.
- Nem fogsz elveszíteni, emiatt ne aggódj, de kérlek ne ítélj meg minden embert ugyanúgy. Tudom, hogy az öcsém nem fogja bántani a húgodat, szóval próbálj meg bízni benne, oké? - bólintott egyet, én pedig magamhoz öleltem.
- Ne haragudj, amiért így viselkedtem, de túlságosan félek!
- Figyelj rám. Soha nem tenném veled azt, amit az a szemét tett veled, ahhoz túlságosan szeretlek! - az államat a vállára tettem és igyekeztem elérni, hogy végre megnyugodjon.
- Nagyon szeretlek Ryohei!
- Én is téged, de most már aludjunk jó? Annyira álmos vagyok! - ásítottam egyet, majd mindketten ráfeküdtünk az ágyra és együtt aludtunk el.

2 megjegyzés:

  1. Hát nem igazán értem a lány reakcióját és egyáltalán nem tudom, miért emlegeti még mindig a régi szerelmét hisz mos ha szeret boldognak kellene lennie akár meddig is szól ez az idő. És miért nem bízik meg a fiú öccsében akkor a fiúban sem bízik? Néha úgy tűnik mint ha a fiú szerelmesebb lenne mint a lány. De majd minden ki derül.

    VálaszTörlés
  2. Nem arról volt szó, hogy csajszika nem fog Ryo miatt sírni soha...?
    Also, nem értem, miért neki áll feljebb és miért ő kiabál Ryo-val, mikor nem miatta történt, ami történt.

    VálaszTörlés

6.rész

"Már nem vagyunk gyerekek" Teljesen meglepett, hogy Yuri első barátnője az én barátnőm húga. Mondjuk Yuna-chan eléggé hasonl...